A HÉT50

„Hát a halált talán nem is hiszem már. / Képzeletünk valahol botlott, / s estében talált ki mennyet-poklot, / így lett az ész eretneke – / az ész eretneke a vallás, / és csak amolyan »áthallás«, / hogy odafönn / vagy odalenn / szeretnek-e. / Mi itt szeretjük, két nemlét között: / tavasszal szilvafák hóvirágos ágait.”

Dolgoztunk együtt egyetemen, szerkesztőségben, sokat csavarogtunk is együtt, jártuk az országot, máskor meg átszóltunk egymáshoz és nekiindultunk csak úgy csellengeni Kolozsvárott vagy Bukarestben (mikor előbb én, majd azután ő is leköltözött).

lorga professzor nagygyűlést hívott össze és annak keretében mondta: „sajnálatos eset fordult elő az egyetemen, itt a cél a tanulás, nem pedig a nemzetieskedés, itt mindenki egyforma“; fölszólította a rend ellen vétő hallgatót, hogy...

Úgy ismeri a műveket, mindent, amit csak vezényel, hogy évtizedek óta nem vitt a próbaterembe partitúrát; a legrejtettebb középszólamokat és kísérő fordulatokat is emlékezetből korrigálja. De azért nem állítja, hogy tudja, mi a zene.

„Az idők szava, a század valósága meghatározza mindazt, amit fölfoghatunk, és amit nem érthetünk meg. És a század valósága a technológia – a gép felfedezése, megszerkesztése és működtetése. Aki a gépet használja, az a század szellemében jár el...

Robotos Imre patriarchális nyugalommal üldögél magateremtette irodalomtörténeti piedesztálján, s bölcs mosollyal reagál Láng Gusztáv és a többi mitugrász kötődéseire. Biztos a dolgában. Jól elintézte Csinszkát meg a „csinszkistákat“, még Adynak is megmondta a magáét...

A két író levelezése 1913-tól Gide haláláig, 1951-ig terjed. Egy mély barátság története bontakozik ki a több száz levélből – ez a vérmérséklet, művészi ízlés és világnézeti meggyőződés tekintetében oly eltérő két ember kölcsönös felelősséggel vállalt részt egymás munkájában...

Laboratóriumi kísérletekkel meghatározták az ultraibolya sugárzás fotonjainak hatására keletkező aminosavak mennyiségét. A számítások azt mutatták, hogy az ősföld óceánjainak aminosav-készlete a Föld létezésének első évmilliárdjaiban elegendő volt az élet kialakulásához.

A „térképnek“ az a tulajdonsága tehát, hogy befesthető vagy sem négy színnel úgy, hogy szomszédos „országoknál“ ugyanolyan színűek ne legyenek (ez a mai napig is általánosságában megoldatlan, úgynevezett négyszínprobléma!) – a topológia vizsgálati körébe tartozik.

A kérdéssel foglalkozó tudósok nemzetközi összefogásában meghatározó szerepet játszott az Egyesült Államokban élő Barnóthy házaspár. Barnóthy Jenő a biomágnességi kutatások alapítványának elnöke, Barnóthyné az első nemzetközi biomágnességi szimpozion (1961, Chicago) szervezője.